Hogyan olvastak a felhőkből és a szélből?

A régi falusi közösségek életét nagymértékben meghatározta az időjárás. Egy közelgő vihar tönkretehette a termést, a hosszan tartó szárazság veszélyeztethette az állatokat, a hirtelen lehűlés pedig felboríthatta a mindennapi munkát. Nem meglepő, hogy az emberek igyekeztek minél korábban felismerni az időjárás változásának jeleit.
A néphitben az időjárás megfigyelése olykor összekapcsolódott a boszorkányokról szóló történetekkel. Egyes vidékeken a különös viharokat, jégesőket vagy a szokatlan időjárási fordulatokat természetfeletti beavatkozással magyarázták. Ezek a hiedelmek különösen akkor erősödhettek fel, amikor az emberek nem rendelkeztek tudományos magyarázattal egy-egy szélsőséges eseményre.
A mindennapi megfigyelések ugyanakkor valódi tapasztalatokon is alapulhattak. A szél irányának változása, a felhők alakja, a levegő páratartalma és a hőmérséklet mind adhatott támpontot a közelgő időjárásról. A régi emberek gyakran generációkon át gyűjtötték ezeket a megfigyeléseket.
Boszorkányos szemmel az égbolt a természet állandóan változó könyve. Nem azért, mert minden felhő titkos üzenetet hordoz, hanem mert a természet megfigyelése türelemre, figyelemre és alázatra tanít.
A téma így két világot kapcsol össze: a népi hiedelmek titokzatos történeteit és azt a valódi tudást, amelyet az emberek a környezetük hosszú megfigyelésével szereztek.