A mágikus kellékek személyes világa
A boszorkányos hagyományokban mindig is fontos szerepe volt azoknak a tárgyaknak, amelyek egy rituáléhoz, jósláshoz vagy személyes gyakorlathoz kapcsolódtak. Egy különleges kés, egy régi kehely, egy kártyapakli, egy medál vagy akár egy egyszerűnek tűnő kavics is sokkal többet jelenthetett a használójának, mint amit egy kívülálló látott benne.
Éppen ezért bizonyos tárgyakat nem mutattak meg mindenkinek. A titoktartás egyik oka az volt, hogy a mágikus gyakorlatok személyes ügynek számítottak. Amit valaki rituálé közben használt, ahhoz saját történetek, szándékok és tapasztalatok kapcsolódhattak. Nem akarta, hogy más ember megérintse, használja vagy egyszerűen csak tudja, mire szolgál.
A régi hagyományokban a tárgyakhoz sokszor idővel alakult ki kapcsolat. Egy eszköz évek alatt számtalan rituálé részese lehetett, és minden egyes használat új emléket kapcsolhatott hozzá. Egy jós számára egy ilyen tárgy nem egyszerű kellék, hanem személyes munkatárs.
A titoknak gyakorlati oka is lehetett. Olyan korszakokban, amikor a mágikus tevékenységet gyanakvással figyelték, érthető volt, ha valaki nem hagyta szem előtt azokat az eszközöket, amelyek alapján könnyen boszorkánynak bélyegezhették. A titok így nemcsak misztériumot, hanem védelmet is jelenthetett.
Én úgy gondolom, hogy egy mágikus tárgy valódi értékét nem az ára vagy a ritkasága adja. Sokkal fontosabb, milyen jelentést kapott a használójától, milyen szándék kapcsolódik hozzá, és milyen emlékeket őriz.
Ezért nem kell egy egész szekrényt megtölteni különleges kellékekkel. Néha egyetlen személyes tárgy is elegendő ahhoz, hogy megteremtse azt a hangulatot, amelyben könnyebben kapcsolódunk a saját spirituális oldalunkhoz.
