Az éjszaka szerepe a régi praktikákban
Az éjszaka mindig különleges helyet foglalt el a mágikus gondolkodásban. Amikor a települések elcsendesedtek, a mindennapi munka abbamaradt, és az emberek visszavonultak otthonaikba, egészen más hangulata lett a világnak. A boszorkányos történetek ezért gyakran éppen az éjszakai órákhoz kapcsolják a titkos praktikákat.
Az éjfél különösen erős határpontként jelenik meg a néphitben. A nap egyik része lezárul, a másik még nem kezdődött el teljesen. Ez az átmeneti állapot sok hagyomány számára alkalmasnak tűnt olyan dolgokra, amelyeket nem nappali körülmények között végeztek.
A sötétség emellett biztosította a magányt és a zavartalanságot. Egy boszorkányos gyakorlatot könnyebb volt titokban tartani akkor, amikor a környéken mindenki aludt. Az éjszakai csend pedig a figyelmet is befelé fordíthatta.
A régi történetekben ezért az éjfél nem pusztán egy időpont. Egyfajta küszöb az ismert és az ismeretlen között, amikor a hétköznapi szabályok helyett a képzelet, a hit és a titkok kerülnek előtérbe.
Talán ezért van az, hogy még ma is egészen más érzés egy gyertyafényes szobában éjfélkor egy régi boszorkányos történetet olvasni, mint ugyanazt fényes nappal.
