Mit jelentett virrasztani egy mágikus célért?
A virrasztás különleges helyet foglalt el számos boszorkányos és népi mágikus hagyományban. Az éjszaka csendje, a külvilág lassulása és a sötétség nyugalma olyan állapotot teremthetett, amelyben könnyebb volt befelé figyelni. A virrasztó boszorkány nem egyszerűen ébren maradt, hanem egy szándék mellett tartott ki.
Az éjszakai őrség gyakran egy fontos átmenethez kapcsolódott: döntéshez, gyógyulási kívánsághoz, új kezdethez vagy egy lezárás előtti időszakhoz. A hosszú ébrenlét jelképezhette azt, hogy valaki nem menekül el a bizonytalanság elől, hanem jelen marad mellette, amíg meg nem érkezik a felismerés.
A tűz, a gyertya vagy a hold fénye ilyenkor nem csupán világításként szolgált. A fény az állandóságot jelképezte a sötétségben. A boszorkány figyelte a láng mozgását, a saját gondolatait és azokat az apró érzéseket, amelyek nappal könnyen elvesznek a zajban.
A modern gyakorlatban a virrasztás nem feltétlenül jelent egész éjszakás ébrenlétet. Lehet egy rövid, csendes esti időszak is, amikor valaki leül a céljával, és nem akar azonnali választ kierőszakolni. Néha a legmélyebb üzenet nem egy látványos jelben, hanem a kitartó figyelem közben születik meg.
